Az akác, mint fafajta
Az akác eredete
Az akácot az amerikai kontinensről 1620 körül hozta be Európába Jean Robin francia botanikus és királyi kertész, Robinia pseudoacacia nevét is róla kapta. Itthon a hivatalos magyar elnevezése fehér akác.
Az akác valójában "álakác", mint latin neve is utal rá: a köznyelvben és tévesen terjedt el az akáciák családjára utaló név (nem csak nálunk, de Európa számos országában). Az akáciák Afrikában élő, széles lombozatú fák, ehhez az akácnak botanikailag nincs köze.
Főként a XIX. században Európa-szerte nagy területeket telepítettek be akáccal. Ebben a telepítésben Magyarország haladt az élen, de Olaszország, Franciaország, a Balkán térsége és Ukrajna is jelentősebb akácerdőkkel rendelkezik. Napjainkban sok akácot ültetnek Kínában és Koreában.
Az akác hazai története
Magyarországon 1700-as évek elején ültették először Pozsonyban, Erdődy gróf birtokán. Az első akácfaerdőt hadászati célból a komárom-herkályi erődítmény köré 1750-ben ültette a katonai kincstár. A 290 hektáros telepítés nagy érdeklődést váltott ki az akácfa iránt.
Terjedéséhez hozzájárult az is, hogy a következő évtizedekben a megfogyatkozott hazai faállomány pótlására országos és helyi rendelkezések láttak napvilágot, Mária Terézia erdővédelmi rendeletei is szorgalmazták a fatelepítést.
Először az Alföldön vált igazán sikeressé, és immár honossá az akácfa: a török pusztítás és az azt követő újjáépítés miatt erősen megfogyatkozott a faállomány, és a Duna-Tisza köze gyors homokosodásba kezdett. Először fűzfákkal próbálták lekötni a futóhomokot, de mivel a fűz igényli a nedves talajt, nem terjedt el. Ezzel szemben az akáccal az 1865-95 közötti és az 1920 utáni nagy akácfaerdő-telepítésekkel gyökeresen megváltoztatták az addig fátlan pusztaságnak ismert Alföld képét, s vált honosodott fánkká.
Sivár vidék hűséges fája
A menekülő porszemek
elé veti magát, megállva
elfolyó barázdák felett." - Váci Mihály
Az akác elterjedése Magyarországon, akácerdeink
Mára Magyarországon az egyik legelterjedtebb fafajta, melyre országrészenként nagyon változatos elnevezése is utal: ákácfa, ákác, ákácafa, ákác-csipkefa, ákász, agác, agáci, akáci, ágoca, ágica, csipkefa, koronafa, koronavirág, magyar fa néven is ismert.
Európában Magyarország rendelkezik a legkiterjedtebb akác erdőséggel (~320 ezer ha), fontos kiemelni, hogy komolyabb kitermelésre és ipari felhasználásra elegendő mennyigében lényegében csak nálunk található megfelelő méretű akác állomány az egész kontinensen.
Bár a köztudatban az Alföld fájaként tartják számon, valójában az egész országban igen elterjedt (a térképen zölddel jelölve). A legnagyobb állományok a Dunántúlon, az Északi-Középhegységtől északra, a Duna-Tisza közén és a Nyírségben találhatók. Mivel az akác laza talajon, sík vagy enyhén lejtős terepen érzi jól magát, általában 200-250 m magasságig találkozhatunk vele.
Ma Magyarország erdeinek 23-25 százaléka akác.
Az akác élőfa tulajdonságai
Az akácfa 20-25m magasra nő jellemzően, viszonylag gyors növekedésű fafajta, így gazdálkodásra kiválóan alkalmas.
Talaj tekintetében egyike a legigénytelenebb fanemeknek. Általában a melegebb éghajlatot és a tápdús homoktalajokat kedveli. Jó minőségű talajon ugyan szebben és egyenesen növekszik, de száraz, köves, kavicsos, homokos talajon; sőt futóhomokon is viszonylag elég jól díszlik; a talaj nagyobb mésztartalma ínyére van, tartós nedvesség kiöli.
Fiatal korában rendkívül gyorsan növekszik s a törzshajtások rohamosan fejlődnek. Kellő sűrűség mellett a törzs egyenesen; karcsúan nyúlik fel, szabad állásban ellenben ágakra szakad és gyakran görbe. Igen magas életkort az akác nem ér el, 40-50 éves kora után csekély gyaraporlást mutat és 100 éven túl élő fák a ritkaságok közé tartoznak.
További élőfa jellemzők:
- Alakja az elliptikustól a szabálytalanul szétterülőig terjed
- Kérge vastag, szürkésbarna, mélyen barázdás
- Levele páratlanul szárnyasan összetett, ősszel lehulló
- Virága pillangós, csüngő fürtben - virágából készült méz az egyik legértékesebbnek tartott mézfajta